sógunátus

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃoːɡunaːtuʃ]
• Hyphenation: só‧gu‧ná‧tus
• Rhymes: -uʃ

Noun

sógunátus (plural sógunátusok)

1. shogunate

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	sógunátus	sógunátusok
accusative	sógunátust	sógunátusokat
dative	sógunátusnak	sógunátusoknak
instrumental	sógunátussal	sógunátusokkal
causal-final	sógunátusért	sógunátusokért
translative	sógunátussá	sógunátusokká
terminative	sógunátusig	sógunátusokig
essive-formal	sógunátusként	sógunátusokként
essive-modal	—	—
inessive	sógunátusban	sógunátusokban
superessive	sógunátuson	sógunátusokon
adessive	sógunátusnál	sógunátusoknál
illative	sógunátusba	sógunátusokba
sublative	sógunátusra	sógunátusokra
allative	sógunátushoz	sógunátusokhoz
elative	sógunátusból	sógunátusokból
delative	sógunátusról	sógunátusokról
ablative	sógunátustól	sógunátusoktól
non-attributive possessive – singular	sógunátusé	sógunátusoké
non-attributive possessive – plural	sógunátuséi	sógunátusokéi

Possessive forms of sógunátus

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sógunátusom	sógunátusaim
2nd person sing.	sógunátusod	sógunátusaid
3rd person sing.	sógunátusa	sógunátusai
1st person plural	sógunátusunk	sógunátusaink
2nd person plural	sógunátusotok	sógunátusaitok
3rd person plural	sógunátusuk	sógunátusaik