rosszindulatú

Hungarian

rossz (“bad”) +‎ indulatú (“intentioned”), from indulat +‎ -ú.

rosszindulatú (comparative rosszindulatúbb, superlative legrosszindulatúbb)

malevolent, evil-minded, malicious (having or displaying ill will, wishing harm on others)
Synonym: gonosz

Antonym: jóindulatú
(medicine) malignant (tending to produce death, threatening a fatal issue)
Synonym: malignus

Antonym: jóindulatú

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rosszindulatú	rosszindulatúak
accusative	rosszindulatút	rosszindulatúakat
dative	rosszindulatúnak	rosszindulatúaknak
instrumental	rosszindulatúval	rosszindulatúakkal
causal-final	rosszindulatúért	rosszindulatúakért
translative	rosszindulatúvá	rosszindulatúakká
terminative	rosszindulatúig	rosszindulatúakig
essive-formal	rosszindulatúként	rosszindulatúakként
essive-modal	—	—
inessive	rosszindulatúban	rosszindulatúakban
superessive	rosszindulatún	rosszindulatúakon
adessive	rosszindulatúnál	rosszindulatúaknál
illative	rosszindulatúba	rosszindulatúakba
sublative	rosszindulatúra	rosszindulatúakra
allative	rosszindulatúhoz	rosszindulatúakhoz
elative	rosszindulatúból	rosszindulatúakból
delative	rosszindulatúról	rosszindulatúakról
ablative	rosszindulatútól	rosszindulatúaktól
non-attributive possessive - singular	rosszindulatúé	rosszindulatúaké
non-attributive possessive - plural	rosszindulatúéi	rosszindulatúakéi