romkocsma

Hungarian

rom (“ruin”) +‎ kocsma (“pub”)

romkocsma (plural romkocsmák)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	romkocsma	romkocsmák
accusative	romkocsmát	romkocsmákat
dative	romkocsmának	romkocsmáknak
instrumental	romkocsmával	romkocsmákkal
causal-final	romkocsmáért	romkocsmákért
translative	romkocsmává	romkocsmákká
terminative	romkocsmáig	romkocsmákig
essive-formal	romkocsmaként	romkocsmákként
essive-modal	—	—
inessive	romkocsmában	romkocsmákban
superessive	romkocsmán	romkocsmákon
adessive	romkocsmánál	romkocsmáknál
illative	romkocsmába	romkocsmákba
sublative	romkocsmára	romkocsmákra
allative	romkocsmához	romkocsmákhoz
elative	romkocsmából	romkocsmákból
delative	romkocsmáról	romkocsmákról
ablative	romkocsmától	romkocsmáktól
non-attributive possessive – singular	romkocsmáé	romkocsmáké
non-attributive possessive – plural	romkocsmáéi	romkocsmákéi