románc

See also: romanc

Hungarian

Etymology

From German Romanze, from French romance, from Old French romanz (“narrative verse”) (originally, "in the vernacular language"), from Medieval Latin rōmānicē, from Latin rōmānicus (“of or in the Roman style”), from rōmānus (“Roman”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈromaːnt͡s]
• Hyphenation: ro‧mánc
• Rhymes: -aːnt͡s

Noun

románc (plural románcok)

1. romance

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	románc	románcok
accusative	románcot	románcokat
dative	románcnak	románcoknak
instrumental	románccal	románcokkal
causal-final	románcért	románcokért
translative	románccá	románcokká
terminative	románcig	románcokig
essive-formal	románcként	románcokként
essive-modal	—	—
inessive	románcban	románcokban
superessive	románcon	románcokon
adessive	románcnál	románcoknál
illative	románcba	románcokba
sublative	románcra	románcokra
allative	románchoz	románcokhoz
elative	románcból	románcokból
delative	románcról	románcokról
ablative	románctól	románcoktól
non-attributive possessive - singular	románcé	románcoké
non-attributive possessive - plural	románcéi	románcokéi

Possessive forms of románc
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	románcom	románcaim
2nd person sing.	románcod	románcaid
3rd person sing.	románca	románcai
1st person plural	románcunk	románcaink
2nd person plural	románcotok	románcaitok
3rd person plural	románcuk	románcaik

Further reading

• románc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN