restaurátor

See also: restaurator, Restaurator, restauratör, and restauratør

Hungarian

From Latin restaurator (“restorer”),^[1] from restaurare (“to restore”). With -átor ending.

restaurátor (plural restaurátorok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	restaurátor	restaurátorok
accusative	restaurátort	restaurátorokat
dative	restaurátornak	restaurátoroknak
instrumental	restaurátorral	restaurátorokkal
causal-final	restaurátorért	restaurátorokért
translative	restaurátorrá	restaurátorokká
terminative	restaurátorig	restaurátorokig
essive-formal	restaurátorként	restaurátorokként
essive-modal	—	—
inessive	restaurátorban	restaurátorokban
superessive	restaurátoron	restaurátorokon
adessive	restaurátornál	restaurátoroknál
illative	restaurátorba	restaurátorokba
sublative	restaurátorra	restaurátorokra
allative	restaurátorhoz	restaurátorokhoz
elative	restaurátorból	restaurátorokból
delative	restaurátorról	restaurátorokról
ablative	restaurátortól	restaurátoroktól
non-attributive possessive - singular	restaurátoré	restaurátoroké
non-attributive possessive - plural	restaurátoréi	restaurátorokéi

Possessive forms of restaurátor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	restaurátorom	restaurátoraim
2nd person sing.	restaurátorod	restaurátoraid
3rd person sing.	restaurátora	restaurátorai
1st person plural	restaurátorunk	restaurátoraink
2nd person plural	restaurátorotok	restaurátoraitok
3rd person plural	restaurátoruk	restaurátoraik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN