reménység

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

remény (hope) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrɛmeːɲʃeːɡ]
  • Hyphenation: re‧mény‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

reménység

  1. (literary) hope, expectation
    Synonym: remény
  2. (of a person) hope, promise
    Ő a mi reménységünk.He/she is our hope.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative reménység reménységek
accusative reménységet reménységeket
dative reménységnek reménységeknek
instrumental reménységgel reménységekkel
causal-final reménységért reménységekért
translative reménységgé reménységekké
terminative reménységig reménységekig
essive-formal reménységként reménységekként
essive-modal reménységül
inessive reménységben reménységekben
superessive reménységen reménységeken
adessive reménységnél reménységeknél
illative reménységbe reménységekbe
sublative reménységre reménységekre
allative reménységhez reménységekhez
elative reménységből reménységekből
delative reménységről reménységekről
ablative reménységtől reménységektől
non-attributive
possessive - singular
reménységé reménységeké
non-attributive
possessive - plural
reménységéi reménységekéi
Possessive forms of reménység
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. reménységem reménységeim
2nd person sing. reménységed reménységeid
3rd person sing. reménysége reménységei
1st person plural reménységünk reménységeink
2nd person plural reménységetek reménységeitek
3rd person plural reménységük reménységeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]