realizmus

Hungarian

Etymology

From German Realismus, from French réalisme, from Medieval Latin realismus. With -izmus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛɒlizmuʃ]
• Hyphenation: re‧a‧liz‧mus
• Rhymes: -uʃ

Noun

realizmus (plural realizmusok)

1. realism

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	realizmus	realizmusok
accusative	realizmust	realizmusokat
dative	realizmusnak	realizmusoknak
instrumental	realizmussal	realizmusokkal
causal-final	realizmusért	realizmusokért
translative	realizmussá	realizmusokká
terminative	realizmusig	realizmusokig
essive-formal	realizmusként	realizmusokként
essive-modal	—	—
inessive	realizmusban	realizmusokban
superessive	realizmuson	realizmusokon
adessive	realizmusnál	realizmusoknál
illative	realizmusba	realizmusokba
sublative	realizmusra	realizmusokra
allative	realizmushoz	realizmusokhoz
elative	realizmusból	realizmusokból
delative	realizmusról	realizmusokról
ablative	realizmustól	realizmusoktól
non-attributive possessive - singular	realizmusé	realizmusoké
non-attributive possessive - plural	realizmuséi	realizmusokéi

Possessive forms of realizmus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	realizmusom	realizmusaim
2nd person sing.	realizmusod	realizmusaid
3rd person sing.	realizmusa	realizmusai
1st person plural	realizmusunk	realizmusaink
2nd person plural	realizmusotok	realizmusaitok
3rd person plural	realizmusuk	realizmusaik

Derived terms

• neorealizmus

Further reading

• realizmus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN