rakomány

Hungarian

rak +‎ -omány. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

rakomány (plural rakományok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rakomány	rakományok
accusative	rakományt	rakományokat
dative	rakománynak	rakományoknak
instrumental	rakománnyal	rakományokkal
causal-final	rakományért	rakományokért
translative	rakománnyá	rakományokká
terminative	rakományig	rakományokig
essive-formal	rakományként	rakományokként
essive-modal	—	—
inessive	rakományban	rakományokban
superessive	rakományon	rakományokon
adessive	rakománynál	rakományoknál
illative	rakományba	rakományokba
sublative	rakományra	rakományokra
allative	rakományhoz	rakományokhoz
elative	rakományból	rakományokból
delative	rakományról	rakományokról
ablative	rakománytól	rakományoktól
non-attributive possessive - singular	rakományé	rakományoké
non-attributive possessive - plural	rakományéi	rakományokéi

Possessive forms of rakomány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rakományom	rakományaim
2nd person sing.	rakományod	rakományaid
3rd person sing.	rakománya	rakományai
1st person plural	rakományunk	rakományaink
2nd person plural	rakományotok	rakományaitok
3rd person plural	rakományuk	rakományaik

^ rakomány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)