ragtapasz

Hungarian

Etymology

rag- (“sticky”) +‎ tapasz (“patch, plaster”). The first element is a back-formation from ragad (“to stick”) and is otherwise unattestable.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɒktɒpɒs]
• Hyphenation: rag‧ta‧pasz

Noun

ragtapasz

1. plaster

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	ragtapasz	ragtapaszok
accusative	ragtapaszt	ragtapaszokat
dative	ragtapasznak	ragtapaszoknak
instrumental	ragtapasszal	ragtapaszokkal
causal-final	ragtapaszért	ragtapaszokért
translative	ragtapasszá	ragtapaszokká
terminative	ragtapaszig	ragtapaszokig
essive-formal	ragtapaszként	ragtapaszokként
essive-modal	—	—
inessive	ragtapaszban	ragtapaszokban
superessive	ragtapaszon	ragtapaszokon
adessive	ragtapasznál	ragtapaszoknál
illative	ragtapaszba	ragtapaszokba
sublative	ragtapaszra	ragtapaszokra
allative	ragtapaszhoz	ragtapaszokhoz
elative	ragtapaszból	ragtapaszokból
delative	ragtapaszról	ragtapaszokról
ablative	ragtapasztól	ragtapaszoktól
non-attributive possessive – singular	ragtapaszé	ragtapaszoké
non-attributive possessive – plural	ragtapaszéi	ragtapaszokéi

Possessive forms of ragtapasz

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ragtapaszom	ragtapaszaim
2nd person sing.	ragtapaszod	ragtapaszaid
3rd person sing.	ragtapasza	ragtapaszai
1st person plural	ragtapaszunk	ragtapaszaink
2nd person plural	ragtapaszotok	ragtapaszaitok
3rd person plural	ragtapaszuk	ragtapaszaik

Further reading

• ragtapasz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN