rúdugrás

Hungarian

Etymology

rúd (“pole”) +‎ ugrás (“jump”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈruːduɡraːʃ]
• Hyphenation: rúd‧ug‧rás

Noun

rúdugrás (plural rúdugrások)

1. pole vault

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rúdugrás	rúdugrások
accusative	rúdugrást	rúdugrásokat
dative	rúdugrásnak	rúdugrásoknak
instrumental	rúdugrással	rúdugrásokkal
causal-final	rúdugrásért	rúdugrásokért
translative	rúdugrássá	rúdugrásokká
terminative	rúdugrásig	rúdugrásokig
essive-formal	rúdugrásként	rúdugrásokként
essive-modal	—	—
inessive	rúdugrásban	rúdugrásokban
superessive	rúdugráson	rúdugrásokon
adessive	rúdugrásnál	rúdugrásoknál
illative	rúdugrásba	rúdugrásokba
sublative	rúdugrásra	rúdugrásokra
allative	rúdugráshoz	rúdugrásokhoz
elative	rúdugrásból	rúdugrásokból
delative	rúdugrásról	rúdugrásokról
ablative	rúdugrástól	rúdugrásoktól
non-attributive possessive - singular	rúdugrásé	rúdugrásoké
non-attributive possessive - plural	rúdugráséi	rúdugrásokéi

Possessive forms of rúdugrás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rúdugrásom	rúdugrásaim
2nd person sing.	rúdugrásod	rúdugrásaid
3rd person sing.	rúdugrása	rúdugrásai
1st person plural	rúdugrásunk	rúdugrásaink
2nd person plural	rúdugrásotok	rúdugrásaitok
3rd person plural	rúdugrásuk	rúdugrásaik

Further reading

• rúdugrás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN