röpgyűlés

Hungarian

Etymology

First attested in 1952. From röp- (“ad-hoc, of short duration”) +‎ gyűlés (“meeting”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrøbɟyːleːʃ]
• Hyphenation: röp‧gyű‧lés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

röpgyűlés (plural röpgyűlések)

1. (politics, after 1945) ad-hoc meeting (a short, impromptu meeting, held during working hours, on a timely political or production issue)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	röpgyűlés	röpgyűlések
accusative	röpgyűlést	röpgyűléseket
dative	röpgyűlésnek	röpgyűléseknek
instrumental	röpgyűléssel	röpgyűlésekkel
causal-final	röpgyűlésért	röpgyűlésekért
translative	röpgyűléssé	röpgyűlésekké
terminative	röpgyűlésig	röpgyűlésekig
essive-formal	röpgyűlésként	röpgyűlésekként
essive-modal	—	—
inessive	röpgyűlésben	röpgyűlésekben
superessive	röpgyűlésen	röpgyűléseken
adessive	röpgyűlésnél	röpgyűléseknél
illative	röpgyűlésbe	röpgyűlésekbe
sublative	röpgyűlésre	röpgyűlésekre
allative	röpgyűléshez	röpgyűlésekhez
elative	röpgyűlésből	röpgyűlésekből
delative	röpgyűlésről	röpgyűlésekről
ablative	röpgyűléstől	röpgyűlésektől
non-attributive possessive - singular	röpgyűlésé	röpgyűléseké
non-attributive possessive - plural	röpgyűléséi	röpgyűlésekéi

Possessive forms of röpgyűlés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	röpgyűlésem	röpgyűléseim
2nd person sing.	röpgyűlésed	röpgyűléseid
3rd person sing.	röpgyűlése	röpgyűlései
1st person plural	röpgyűlésünk	röpgyűléseink
2nd person plural	röpgyűlésetek	röpgyűléseitek
3rd person plural	röpgyűlésük	röpgyűléseik

Derived terms

• röpgyűléses
• röpgyűlésezik
• röpgyűlési

 

Further reading

• röpgyűlés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN