rémület

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

rémül +‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈreːmylɛt]
  • Hyphenation: ré‧mü‧let
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

rémület (usually uncountable, plural rémületek)

  1. fright, terror, horror, dread (sudden and violent fear)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rémület rémületek
accusative rémületet rémületeket
dative rémületnek rémületeknek
instrumental rémülettel rémületekkel
causal-final rémületért rémületekért
translative rémületté rémületekké
terminative rémületig rémületekig
essive-formal rémületként rémületekként
essive-modal
inessive rémületben rémületekben
superessive rémületen rémületeken
adessive rémületnél rémületeknél
illative rémületbe rémületekbe
sublative rémületre rémületekre
allative rémülethez rémületekhez
elative rémületből rémületekből
delative rémületről rémületekről
ablative rémülettől rémületektől
non-attributive
possessive - singular
rémületé rémületeké
non-attributive
possessive - plural
rémületéi rémületekéi
Possessive forms of rémület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rémületem rémületeim
2nd person sing. rémületed rémületeid
3rd person sing. rémülete rémületei
1st person plural rémületünk rémületeink
2nd person plural rémületetek rémületeitek
3rd person plural rémületük rémületeik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

Further reading

[edit]