rántott

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ránt +‎ -ott

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈraːntotː]
  • Hyphenation: rán‧tott

Verb

[edit]

rántott

  1. third-person singular indicative past indefinite of ránt

Participle

[edit]

rántott

  1. past participle of ránt

Adjective

[edit]

rántott (not comparable)

  1. breaded, fried in breadcrumbs
    Synonym: panírozott

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative rántott rántottak
accusative rántottat rántottakat
dative rántottnak rántottaknak
instrumental rántottal rántottakkal
causal-final rántottért rántottakért
translative rántottá rántottakká
terminative rántottig rántottakig
essive-formal rántottként rántottakként
essive-modal
inessive rántottban rántottakban
superessive rántotton rántottakon
adessive rántottnál rántottaknál
illative rántottba rántottakba
sublative rántottra rántottakra
allative rántotthoz rántottakhoz
elative rántottból rántottakból
delative rántottról rántottakról
ablative rántottól rántottaktól
non-attributive
possessive - singular
rántotté rántottaké
non-attributive
possessive - plural
rántottéi rántottakéi

Derived terms

[edit]
Expressions

Further reading

[edit]
  • (dragged, pulled [participle]): rántott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (breaded [adjective]): rántott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN