pszichoanalízis

Hungarian

Etymology

From Latin psychoanalysis.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpsiɦoɒnɒliːziʃ]
• Hyphenation: pszi‧cho‧ana‧lí‧zis
• Rhymes: -iʃ

Noun

pszichoanalízis (plural pszichoanalízisek)

1. psychoanalysis

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	pszichoanalízis	pszichoanalízisek
accusative	pszichoanalízist	pszichoanalíziseket
dative	pszichoanalízisnek	pszichoanalíziseknek
instrumental	pszichoanalízissel	pszichoanalízisekkel
causal-final	pszichoanalízisért	pszichoanalízisekért
translative	pszichoanalízissé	pszichoanalízisekké
terminative	pszichoanalízisig	pszichoanalízisekig
essive-formal	pszichoanalízisként	pszichoanalízisekként
essive-modal	—	—
inessive	pszichoanalízisben	pszichoanalízisekben
superessive	pszichoanalízisen	pszichoanalíziseken
adessive	pszichoanalízisnél	pszichoanalíziseknél
illative	pszichoanalízisbe	pszichoanalízisekbe
sublative	pszichoanalízisre	pszichoanalízisekre
allative	pszichoanalízishez	pszichoanalízisekhez
elative	pszichoanalízisből	pszichoanalízisekből
delative	pszichoanalízisről	pszichoanalízisekről
ablative	pszichoanalízistől	pszichoanalízisektől
non-attributive possessive – singular	pszichoanalízisé	pszichoanalíziseké
non-attributive possessive – plural	pszichoanalíziséi	pszichoanalízisekéi

Possessive forms of pszichoanalízis

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	pszichoanalízisem	pszichoanalíziseim
2nd person sing.	pszichoanalízised	pszichoanalíziseid
3rd person sing.	pszichoanalízise	pszichoanalízisei
1st person plural	pszichoanalízisünk	pszichoanalíziseink
2nd person plural	pszichoanalízisetek	pszichoanalíziseitek
3rd person plural	pszichoanalízisük	pszichoanalíziseik

Further reading

• pszichoanalízis in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN