precíz
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From German präzise, from French précis, from Latin praecisus.[1]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]precíz (comparative precízebb, superlative legprecízebb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | precíz | precízek |
| accusative | precízet | precízeket |
| dative | precíznek | precízeknek |
| instrumental | precízzel | precízekkel |
| causal-final | precízért | precízekért |
| translative | precízzé | precízekké |
| terminative | precízig | precízekig |
| essive-formal | precízként | precízekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | precízben | precízekben |
| superessive | precízen | precízeken |
| adessive | precíznél | precízeknél |
| illative | precízbe | precízekbe |
| sublative | precízre | precízekre |
| allative | precízhez | precízekhez |
| elative | precízből | precízekből |
| delative | precízről | precízekről |
| ablative | precíztől | precízektől |
| non-attributive possessive - singular |
precízé | precízeké |
| non-attributive possessive - plural |
precízéi | precízekéi |
References
[edit]- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
[edit]- precíz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN