pragmatikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin pragmaticus, from Ancient Greek πραγματικός (pragmatikós, “active, versed in affairs”), from πρᾶγμα (prâgma, “a thing done, a fact”), in plural πράγματα (prágmata, “affairs, state affairs, public business, etc.”), from πράσσειν (prássein, “to do”). With -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈprɒɡmɒtikuʃ]
• Hyphenation: prag‧ma‧ti‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

pragmatikus (comparative pragmatikusabb, superlative legpragmatikusabb)

1. pragmatic

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	pragmatikus	pragmatikusak
accusative	pragmatikusat	pragmatikusakat
dative	pragmatikusnak	pragmatikusaknak
instrumental	pragmatikussal	pragmatikusakkal
causal-final	pragmatikusért	pragmatikusakért
translative	pragmatikussá	pragmatikusakká
terminative	pragmatikusig	pragmatikusakig
essive-formal	pragmatikusként	pragmatikusakként
essive-modal	—	—
inessive	pragmatikusban	pragmatikusakban
superessive	pragmatikuson	pragmatikusakon
adessive	pragmatikusnál	pragmatikusaknál
illative	pragmatikusba	pragmatikusakba
sublative	pragmatikusra	pragmatikusakra
allative	pragmatikushoz	pragmatikusakhoz
elative	pragmatikusból	pragmatikusakból
delative	pragmatikusról	pragmatikusakról
ablative	pragmatikustól	pragmatikusaktól
non-attributive possessive - singular	pragmatikusé	pragmatikusaké
non-attributive possessive - plural	pragmatikuséi	pragmatikusakéi

See also

• Appendix:Hungarian words ending in -ikus

Further reading

• pragmatikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN