próféta

See also: profeta

Hungarian

From Latin prophēta (“prophet”), from Ancient Greek προφήτης (prophḗtēs, “spokesman”), from πρό (pró, “before”) +‎ φάναι (phánai, “to speak”).

próféta (plural próféták)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	próféta	próféták
accusative	prófétát	prófétákat
dative	prófétának	prófétáknak
instrumental	prófétával	prófétákkal
causal-final	prófétáért	prófétákért
translative	prófétává	prófétákká
terminative	prófétáig	prófétákig
essive-formal	prófétaként	prófétákként
essive-modal	—	—
inessive	prófétában	prófétákban
superessive	prófétán	prófétákon
adessive	prófétánál	prófétáknál
illative	prófétába	prófétákba
sublative	prófétára	prófétákra
allative	prófétához	prófétákhoz
elative	prófétából	prófétákból
delative	prófétáról	prófétákról
ablative	prófétától	prófétáktól
non-attributive possessive - singular	prófétáé	prófétáké
non-attributive possessive - plural	prófétáéi	prófétákéi