pokoli
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]pokol (“hell”) + -i (adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]pokoli (comparative pokolibb, superlative legpokolibb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | pokoli | pokoliak |
| accusative | pokolit | pokoliakat |
| dative | pokolinak | pokoliaknak |
| instrumental | pokolival | pokoliakkal |
| causal-final | pokoliért | pokoliakért |
| translative | pokolivá | pokoliakká |
| terminative | pokoliig | pokoliakig |
| essive-formal | pokoliként | pokoliakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | pokoliban | pokoliakban |
| superessive | pokolin | pokoliakon |
| adessive | pokolinál | pokoliaknál |
| illative | pokoliba | pokoliakba |
| sublative | pokolira | pokoliakra |
| allative | pokolihoz | pokoliakhoz |
| elative | pokoliból | pokoliakból |
| delative | pokoliról | pokoliakról |
| ablative | pokolitól | pokoliaktól |
| non-attributive possessive - singular |
pokolié | pokoliaké |
| non-attributive possessive - plural |
pokoliéi | pokoliakéi |
Derived terms
[edit]Adverb
[edit]pokoli (not comparable)
- Synonym of pokolian (“devilishly, infernally”)
Synonyms
[edit]- (negative intensifier adjectives also used as adverbs) átkozott(ul), borzalmas(an), borzasztó(an), eszméletlen(ül), irgalmatlan(ul), irtózatos(an), iszonyatos(an), iszonyú(an), kegyetlen(ül), őrült(en), pokoli(an), rettenetes(en), rettentő(en), szörnyű(en)
Further reading
[edit]- pokoli in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN