plénum

See also: plenum

Hungarian

Etymology

From Latin plēnum, noun use of neuter of plēnus (“full”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpleːnum]
• Hyphenation: plé‧num
• Rhymes: -um

Noun

plénum (plural plénumok)

1. plenum (a legislative meeting (especially of the Communist Party) in which all members are present)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	plénum	plénumok
accusative	plénumot	plénumokat
dative	plénumnak	plénumoknak
instrumental	plénummal	plénumokkal
causal-final	plénumért	plénumokért
translative	plénummá	plénumokká
terminative	plénumig	plénumokig
essive-formal	plénumként	plénumokként
essive-modal	—	—
inessive	plénumban	plénumokban
superessive	plénumon	plénumokon
adessive	plénumnál	plénumoknál
illative	plénumba	plénumokba
sublative	plénumra	plénumokra
allative	plénumhoz	plénumokhoz
elative	plénumból	plénumokból
delative	plénumról	plénumokról
ablative	plénumtól	plénumoktól
non-attributive possessive - singular	plénumé	plénumoké
non-attributive possessive - plural	plénuméi	plénumokéi

Possessive forms of plénum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	plénumom	plénumaim, plénumjaim
2nd person sing.	plénumod	plénumaid, plénumjaid
3rd person sing.	plénuma, plénumja	plénumai, plénumjai
1st person plural	plénumunk	plénumaink, plénumjaink
2nd person plural	plénumotok	plénumaitok, plénumjaitok
3rd person plural	plénumuk, plénumjuk	plénumaik, plénumjaik

Further reading

• plénum in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN