pincérnő

Hungarian

Etymology

pincér (“waiter”) +‎ nő (“woman”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpint͡seːrnøː]
• Hyphenation: pin‧cér‧nő
• Rhymes: -nøː

Noun

pincérnő (plural pincérnők)

1. waitress

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	pincérnő	pincérnők
accusative	pincérnőt	pincérnőket
dative	pincérnőnek	pincérnőknek
instrumental	pincérnővel	pincérnőkkel
causal-final	pincérnőért	pincérnőkért
translative	pincérnővé	pincérnőkké
terminative	pincérnőig	pincérnőkig
essive-formal	pincérnőként	pincérnőkként
essive-modal	—	—
inessive	pincérnőben	pincérnőkben
superessive	pincérnőn	pincérnőkön
adessive	pincérnőnél	pincérnőknél
illative	pincérnőbe	pincérnőkbe
sublative	pincérnőre	pincérnőkre
allative	pincérnőhöz	pincérnőkhöz
elative	pincérnőből	pincérnőkből
delative	pincérnőről	pincérnőkről
ablative	pincérnőtől	pincérnőktől
non-attributive possessive - singular	pincérnőé	pincérnőké
non-attributive possessive - plural	pincérnőéi	pincérnőkéi

Possessive forms of pincérnő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	pincérnőm	pincérnőim
2nd person sing.	pincérnőd	pincérnőid
3rd person sing.	pincérnője	pincérnői
1st person plural	pincérnőnk	pincérnőink
2nd person plural	pincérnőtök	pincérnőitek
3rd person plural	pincérnőjük	pincérnőik

Further reading

• pincérnő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN