parkolóhely

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

parkoló (parking) +‎ hely (space, place)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈpɒrkoloːɦɛj]
  • Hyphenation: par‧ko‧ló‧hely

Noun

[edit]

parkolóhely

  1. parking space, parking spot (a space in which a car or other vehicle can be parked)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative parkolóhely parkolóhelyek
accusative parkolóhelyet parkolóhelyeket
dative parkolóhelynek parkolóhelyeknek
instrumental parkolóhellyel parkolóhelyekkel
causal-final parkolóhelyért parkolóhelyekért
translative parkolóhellyé parkolóhelyekké
terminative parkolóhelyig parkolóhelyekig
essive-formal parkolóhelyként parkolóhelyekként
essive-modal
inessive parkolóhelyben parkolóhelyekben
superessive parkolóhelyen parkolóhelyeken
adessive parkolóhelynél parkolóhelyeknél
illative parkolóhelybe parkolóhelyekbe
sublative parkolóhelyre parkolóhelyekre
allative parkolóhelyhez parkolóhelyekhez
elative parkolóhelyből parkolóhelyekből
delative parkolóhelyről parkolóhelyekről
ablative parkolóhelytől parkolóhelyektől
non-attributive
possessive - singular
parkolóhelyé parkolóhelyeké
non-attributive
possessive - plural
parkolóhelyéi parkolóhelyekéi
Possessive forms of parkolóhely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. parkolóhelyem parkolóhelyeim
2nd person sing. parkolóhelyed parkolóhelyeid
3rd person sing. parkolóhelye parkolóhelyei
1st person plural parkolóhelyünk parkolóhelyeink
2nd person plural parkolóhelyetek parkolóhelyeitek
3rd person plural parkolóhelyük parkolóhelyeik