parcella

See also: parcel·la

Hungarian

Etymology

From German Parzelle.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpɒrt͡sɛlːɒ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: par‧cel‧la
• Rhymes: -lɒ

Noun

parcella (plural parcellák)

1. parcel (a division of land bought and sold as a unit)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	parcella	parcellák
accusative	parcellát	parcellákat
dative	parcellának	parcelláknak
instrumental	parcellával	parcellákkal
causal-final	parcelláért	parcellákért
translative	parcellává	parcellákká
terminative	parcelláig	parcellákig
essive-formal	parcellaként	parcellákként
essive-modal	—	—
inessive	parcellában	parcellákban
superessive	parcellán	parcellákon
adessive	parcellánál	parcelláknál
illative	parcellába	parcellákba
sublative	parcellára	parcellákra
allative	parcellához	parcellákhoz
elative	parcellából	parcellákból
delative	parcelláról	parcellákról
ablative	parcellától	parcelláktól
non-attributive possessive - singular	parcelláé	parcelláké
non-attributive possessive - plural	parcelláéi	parcellákéi

Possessive forms of parcella
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	parcellám	parcelláim
2nd person sing.	parcellád	parcelláid
3rd person sing.	parcellája	parcellái
1st person plural	parcellánk	parcelláink
2nd person plural	parcellátok	parcelláitok
3rd person plural	parcellájuk	parcelláik

Further reading

• parcella in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Italian

Etymology

Borrowed from French parcelle, from Late Latin particella, diminutive of Latin particula. Doublet of particella and particola.

Pronunciation

• IPA^(key): /parˈt͡ʃɛl.la/
• Rhymes: -ɛlla
• Hyphenation: par‧cèl‧la

Noun

parcella f (plural parcelle)

1. fee
2. parcel

Anagrams

• placarle