pótolhatatlan

Hungarian

Etymology

pótol (“to replace”, verb) +‎ -hatatlan (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpoːtolɦɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: pó‧tol‧ha‧tat‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

pótolhatatlan (comparative pótolhatatlanabb, superlative legpótolhatatlanabb)

1. irreplaceable (that cannot be replaced)
2. irrecoverable, irreparable (loss that cannot be made good)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	pótolhatatlan	pótolhatatlanok
accusative	pótolhatatlant	pótolhatatlanokat
dative	pótolhatatlannak	pótolhatatlanoknak
instrumental	pótolhatatlannal	pótolhatatlanokkal
causal-final	pótolhatatlanért	pótolhatatlanokért
translative	pótolhatatlanná	pótolhatatlanokká
terminative	pótolhatatlanig	pótolhatatlanokig
essive-formal	pótolhatatlanként	pótolhatatlanokként
essive-modal	pótolhatatlanul	—
inessive	pótolhatatlanban	pótolhatatlanokban
superessive	pótolhatatlanon	pótolhatatlanokon
adessive	pótolhatatlannál	pótolhatatlanoknál
illative	pótolhatatlanba	pótolhatatlanokba
sublative	pótolhatatlanra	pótolhatatlanokra
allative	pótolhatatlanhoz	pótolhatatlanokhoz
elative	pótolhatatlanból	pótolhatatlanokból
delative	pótolhatatlanról	pótolhatatlanokról
ablative	pótolhatatlantól	pótolhatatlanoktól
non-attributive possessive - singular	pótolhatatlané	pótolhatatlanoké
non-attributive possessive - plural	pótolhatatlanéi	pótolhatatlanokéi

Derived terms

• pótolhatatlanság

Further reading

• pótolhatatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN