párduc

Hungarian

párduc

Etymology

From Latin pardus, from Ancient Greek πάρδος (párdos, “male panther”), from the same source (probably Iranian) as Sanskrit पृदाकु (pṛ́dāku, “panther, tiger, snake”) and Persian پلنگ (palang, “panther”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpaːrdut͡s]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: pár‧duc
• Rhymes: -ut͡s

Noun

párduc (plural párducok)

1. panther (big cat of genus Panthera)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	párduc	párducok
accusative	párducot	párducokat
dative	párducnak	párducoknak
instrumental	párduccal	párducokkal
causal-final	párducért	párducokért
translative	párduccá	párducokká
terminative	párducig	párducokig
essive-formal	párducként	párducokként
essive-modal	—	—
inessive	párducban	párducokban
superessive	párducon	párducokon
adessive	párducnál	párducoknál
illative	párducba	párducokba
sublative	párducra	párducokra
allative	párduchoz	párducokhoz
elative	párducból	párducokból
delative	párducról	párducokról
ablative	párductól	párducoktól
non-attributive possessive - singular	párducé	párducoké
non-attributive possessive - plural	párducéi	párducokéi

Possessive forms of párduc
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	párducom	párducaim
2nd person sing.	párducod	párducaid
3rd person sing.	párduca	párducai
1st person plural	párducunk	párducaink
2nd person plural	párducotok	párducaitok
3rd person plural	párducuk	párducaik

Derived terms

Compound words

• hópárduc
• párducbőr
• párduckacagány
• párducmacska
• párducvadászat

 

Expressions

• fekete párduc

 

References

• Douglas Harper (2001–2024) “pard”, in Online Etymology Dictionary.

Further reading

• párduc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN