osztag
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]oszt + -ag, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]osztag (plural osztagok)
- squad, detachment, detail (a small unit of tactical military personnel)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | osztag | osztagok |
| accusative | osztagot | osztagokat |
| dative | osztagnak | osztagoknak |
| instrumental | osztaggal | osztagokkal |
| causal-final | osztagért | osztagokért |
| translative | osztaggá | osztagokká |
| terminative | osztagig | osztagokig |
| essive-formal | osztagként | osztagokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | osztagban | osztagokban |
| superessive | osztagon | osztagokon |
| adessive | osztagnál | osztagoknál |
| illative | osztagba | osztagokba |
| sublative | osztagra | osztagokra |
| allative | osztaghoz | osztagokhoz |
| elative | osztagból | osztagokból |
| delative | osztagról | osztagokról |
| ablative | osztagtól | osztagoktól |
| non-attributive possessive - singular |
osztagé | osztagoké |
| non-attributive possessive - plural |
osztagéi | osztagokéi |
| Possessive forms of osztag | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | osztagom | osztagaim |
| 2nd person sing. | osztagod | osztagaid |
| 3rd person sing. | osztaga | osztagai |
| 1st person plural | osztagunk | osztagaink |
| 2nd person plural | osztagotok | osztagaitok |
| 3rd person plural | osztaguk | osztagaik |
Further reading
[edit]- osztag in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN