osztó

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

oszt +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈostoː]
  • Hyphenation: osz‧tó
  • Rhymes: -toː

Participle

[edit]

osztó

  1. present participle of oszt

Noun

[edit]

osztó (plural osztók)

  1. (mathematics) divisor
    Coordinate terms: osztandó, hányados
  2. (card games) dealer

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative osztó osztók
accusative osztót osztókat
dative osztónak osztóknak
instrumental osztóval osztókkal
causal-final osztóért osztókért
translative osztóvá osztókká
terminative osztóig osztókig
essive-formal osztóként osztókként
essive-modal
inessive osztóban osztókban
superessive osztón osztókon
adessive osztónál osztóknál
illative osztóba osztókba
sublative osztóra osztókra
allative osztóhoz osztókhoz
elative osztóból osztókból
delative osztóról osztókról
ablative osztótól osztóktól
non-attributive
possessive - singular
osztóé osztóké
non-attributive
possessive - plural
osztóéi osztókéi
Possessive forms of osztó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. osztóm osztóim
2nd person sing. osztód osztóid
3rd person sing. osztója osztói
1st person plural osztónk osztóink
2nd person plural osztótok osztóitok
3rd person plural osztójuk osztóik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • osztó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN