osztó
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]oszt + -ó (present-participle suffix)
Pronunciation
[edit]Participle
[edit]osztó
Noun
[edit]osztó (plural osztók)
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | osztó | osztók |
accusative | osztót | osztókat |
dative | osztónak | osztóknak |
instrumental | osztóval | osztókkal |
causal-final | osztóért | osztókért |
translative | osztóvá | osztókká |
terminative | osztóig | osztókig |
essive-formal | osztóként | osztókként |
essive-modal | — | — |
inessive | osztóban | osztókban |
superessive | osztón | osztókon |
adessive | osztónál | osztóknál |
illative | osztóba | osztókba |
sublative | osztóra | osztókra |
allative | osztóhoz | osztókhoz |
elative | osztóból | osztókból |
delative | osztóról | osztókról |
ablative | osztótól | osztóktól |
non-attributive possessive - singular |
osztóé | osztóké |
non-attributive possessive - plural |
osztóéi | osztókéi |
Possessive forms of osztó | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | osztóm | osztóim |
2nd person sing. | osztód | osztóid |
3rd person sing. | osztója | osztói |
1st person plural | osztónk | osztóink |
2nd person plural | osztótok | osztóitok |
3rd person plural | osztójuk | osztóik |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- osztó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN