oposszum
Hungarian
[edit]
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]oposszum (plural oposszumok)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | oposszum | oposszumok |
| accusative | oposszumot | oposszumokat |
| dative | oposszumnak | oposszumoknak |
| instrumental | oposszummal | oposszumokkal |
| causal-final | oposszumért | oposszumokért |
| translative | oposszummá | oposszumokká |
| terminative | oposszumig | oposszumokig |
| essive-formal | oposszumként | oposszumokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | oposszumban | oposszumokban |
| superessive | oposszumon | oposszumokon |
| adessive | oposszumnál | oposszumoknál |
| illative | oposszumba | oposszumokba |
| sublative | oposszumra | oposszumokra |
| allative | oposszumhoz | oposszumokhoz |
| elative | oposszumból | oposszumokból |
| delative | oposszumról | oposszumokról |
| ablative | oposszumtól | oposszumoktól |
| non-attributive possessive – singular |
oposszumé | oposszumoké |
| non-attributive possessive – plural |
oposszuméi | oposszumokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | oposszumom | oposszumaim |
| 2nd person sing. | oposszumod | oposszumaid |
| 3rd person sing. | oposszuma | oposszumai |
| 1st person plural | oposszumunk | oposszumaink |
| 2nd person plural | oposszumotok | oposszumaitok |
| 3rd person plural | oposszumuk | oposszumaik |
Further reading
[edit]- oposszum in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN