Jump to content

onomasztika

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈonomɒstikɒ]
  • Hyphenation: ono‧masz‧ti‧ka
  • Rhymes: -kɒ

Noun

[edit]

onomasztika (plural onomasztikák)

  1. onomastics

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative onomasztika onomasztikák
accusative onomasztikát onomasztikákat
dative onomasztikának onomasztikáknak
instrumental onomasztikával onomasztikákkal
causal-final onomasztikáért onomasztikákért
translative onomasztikává onomasztikákká
terminative onomasztikáig onomasztikákig
essive-formal onomasztikaként onomasztikákként
essive-modal
inessive onomasztikában onomasztikákban
superessive onomasztikán onomasztikákon
adessive onomasztikánál onomasztikáknál
illative onomasztikába onomasztikákba
sublative onomasztikára onomasztikákra
allative onomasztikához onomasztikákhoz
elative onomasztikából onomasztikákból
delative onomasztikáról onomasztikákról
ablative onomasztikától onomasztikáktól
non-attributive
possessive - singular
onomasztikáé onomasztikáké
non-attributive
possessive - plural
onomasztikáéi onomasztikákéi
Possessive forms of onomasztika
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. onomasztikám onomasztikáim
2nd person sing. onomasztikád onomasztikáid
3rd person sing. onomasztikája onomasztikái
1st person plural onomasztikánk onomasztikáink
2nd person plural onomasztikátok onomasztikáitok
3rd person plural onomasztikájuk onomasztikáik

Synonyms

[edit]