offenzíva

Hungarian

Etymology

From German Offensive (“attack, offensive”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈofːɛnziːvɒ]
• Hyphenation: of‧fen‧zí‧va
• Rhymes: -vɒ

Noun

offenzíva (plural offenzívák)

1. offensive

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	offenzíva	offenzívák
accusative	offenzívát	offenzívákat
dative	offenzívának	offenzíváknak
instrumental	offenzívával	offenzívákkal
causal-final	offenzíváért	offenzívákért
translative	offenzívává	offenzívákká
terminative	offenzíváig	offenzívákig
essive-formal	offenzívaként	offenzívákként
essive-modal	—	—
inessive	offenzívában	offenzívákban
superessive	offenzíván	offenzívákon
adessive	offenzívánál	offenzíváknál
illative	offenzívába	offenzívákba
sublative	offenzívára	offenzívákra
allative	offenzívához	offenzívákhoz
elative	offenzívából	offenzívákból
delative	offenzíváról	offenzívákról
ablative	offenzívától	offenzíváktól
non-attributive possessive - singular	offenzíváé	offenzíváké
non-attributive possessive - plural	offenzíváéi	offenzívákéi

Possessive forms of offenzíva
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	offenzívám	offenzíváim
2nd person sing.	offenzívád	offenzíváid
3rd person sing.	offenzívája	offenzívái
1st person plural	offenzívánk	offenzíváink
2nd person plural	offenzívátok	offenzíváitok
3rd person plural	offenzívájuk	offenzíváik

Further reading

• offenzíva in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN