Jump to content

nyomatéka

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

nyomaték (emphasis, stress; torque, moment of force) +‎ -a (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɲomɒteːkɒ]
  • Hyphenation: nyo‧ma‧té‧ka

Noun

[edit]

nyomatéka

  1. third-person singular single-possession possessive of nyomaték

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative nyomatéka
accusative nyomatékát
dative nyomatékának
instrumental nyomatékával
causal-final nyomatékáért
translative nyomatékává
terminative nyomatékáig
essive-formal nyomatékaként
essive-modal nyomatékául
inessive nyomatékában
superessive nyomatékán
adessive nyomatékánál
illative nyomatékába
sublative nyomatékára
allative nyomatékához
elative nyomatékából
delative nyomatékáról
ablative nyomatékától
non-attributive
possessive - singular
nyomatékáé
non-attributive
possessive - plural
nyomatékáéi