nyert

Hungarian

Etymology

nyer +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛrt]
• Hyphenation: nyert

Verb

nyert

1. third-person singular indicative past indefinite of nyer

Participle

nyert

1. past participle of nyer

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	nyert	nyertek
accusative	nyertet	nyerteket
dative	nyertnek	nyerteknek
instrumental	nyerttel	nyertekkel
causal-final	nyertért	nyertekért
translative	nyertté	nyertekké
terminative	nyertig	nyertekig
essive-formal	nyertként	nyertekként
essive-modal	—	—
inessive	nyertben	nyertekben
superessive	nyerten	nyerteken
adessive	nyertnél	nyerteknél
illative	nyertbe	nyertekbe
sublative	nyertre	nyertekre
allative	nyerthez	nyertekhez
elative	nyertből	nyertekből
delative	nyertről	nyertekről
ablative	nyerttől	nyertektől
non-attributive possessive – singular	nyerté	nyerteké
non-attributive possessive – plural	nyertéi	nyertekéi

Derived terms

• nyertes