nyelvtudás

Hungarian

Etymology

nyelv (“language”) +‎ tudás (“knowledge”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlftudaːʃ]
• Hyphenation: nyelv‧tu‧dás

Noun

nyelvtudás (usually uncountable, plural nyelvtudások)

1. language proficiency: knowledge, skills, proficiency, command, mastery of a (usually foreign) language

   Synonym: nyelvismeret

   Hyponym: angolnyelv-tudás

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvtudás	nyelvtudások
accusative	nyelvtudást	nyelvtudásokat
dative	nyelvtudásnak	nyelvtudásoknak
instrumental	nyelvtudással	nyelvtudásokkal
causal-final	nyelvtudásért	nyelvtudásokért
translative	nyelvtudássá	nyelvtudásokká
terminative	nyelvtudásig	nyelvtudásokig
essive-formal	nyelvtudásként	nyelvtudásokként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvtudásban	nyelvtudásokban
superessive	nyelvtudáson	nyelvtudásokon
adessive	nyelvtudásnál	nyelvtudásoknál
illative	nyelvtudásba	nyelvtudásokba
sublative	nyelvtudásra	nyelvtudásokra
allative	nyelvtudáshoz	nyelvtudásokhoz
elative	nyelvtudásból	nyelvtudásokból
delative	nyelvtudásról	nyelvtudásokról
ablative	nyelvtudástól	nyelvtudásoktól
non-attributive possessive - singular	nyelvtudásé	nyelvtudásoké
non-attributive possessive - plural	nyelvtudáséi	nyelvtudásokéi

Possessive forms of nyelvtudás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvtudásom	nyelvtudásaim
2nd person sing.	nyelvtudásod	nyelvtudásaid
3rd person sing.	nyelvtudása	nyelvtudásai
1st person plural	nyelvtudásunk	nyelvtudásaink
2nd person plural	nyelvtudásotok	nyelvtudásaitok
3rd person plural	nyelvtudásuk	nyelvtudásaik

Derived terms

• nyelvtudásbeli
• nyelvtudású

 

Related terms

• angolnyelv-tudás

 

Further reading

• nyelvtudás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN