nyelvmandula

Hungarian

Etymology

nyelv (“tongue; lingual”) +‎ mandula (“tonsil”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlvmɒndulɒ]
• Hyphenation: nyelv‧man‧du‧la
• Rhymes: -lɒ

Noun

nyelvmandula (plural nyelvmandulák)

1. (anatomy) lingual tonsil (a rounded mass of lymphatic tissue that covers the posterior region of the tongue)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvmandula	nyelvmandulák
accusative	nyelvmandulát	nyelvmandulákat
dative	nyelvmandulának	nyelvmanduláknak
instrumental	nyelvmandulával	nyelvmandulákkal
causal-final	nyelvmanduláért	nyelvmandulákért
translative	nyelvmandulává	nyelvmandulákká
terminative	nyelvmanduláig	nyelvmandulákig
essive-formal	nyelvmandulaként	nyelvmandulákként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvmandulában	nyelvmandulákban
superessive	nyelvmandulán	nyelvmandulákon
adessive	nyelvmandulánál	nyelvmanduláknál
illative	nyelvmandulába	nyelvmandulákba
sublative	nyelvmandulára	nyelvmandulákra
allative	nyelvmandulához	nyelvmandulákhoz
elative	nyelvmandulából	nyelvmandulákból
delative	nyelvmanduláról	nyelvmandulákról
ablative	nyelvmandulától	nyelvmanduláktól
non-attributive possessive - singular	nyelvmanduláé	nyelvmanduláké
non-attributive possessive - plural	nyelvmanduláéi	nyelvmandulákéi

Possessive forms of nyelvmandula
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvmandulám	nyelvmanduláim
2nd person sing.	nyelvmandulád	nyelvmanduláid
3rd person sing.	nyelvmandulája	nyelvmandulái
1st person plural	nyelvmandulánk	nyelvmanduláink
2nd person plural	nyelvmandulátok	nyelvmanduláitok
3rd person plural	nyelvmandulájuk	nyelvmanduláik