nyelvkönyv

Hungarian

Etymology

From nyelv (“language”) +‎ könyv (“book”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlfkøɲv]
• Hyphenation: nyelv‧könyv
• Rhymes: -øɲv

Noun

nyelvkönyv (plural nyelvkönyvek)

1. language textbook (textbook intended to teach a specific language)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvkönyv	nyelvkönyvek
accusative	nyelvkönyvet	nyelvkönyveket
dative	nyelvkönyvnek	nyelvkönyveknek
instrumental	nyelvkönyvvel	nyelvkönyvekkel
causal-final	nyelvkönyvért	nyelvkönyvekért
translative	nyelvkönyvvé	nyelvkönyvekké
terminative	nyelvkönyvig	nyelvkönyvekig
essive-formal	nyelvkönyvként	nyelvkönyvekként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvkönyvben	nyelvkönyvekben
superessive	nyelvkönyvön	nyelvkönyveken
adessive	nyelvkönyvnél	nyelvkönyveknél
illative	nyelvkönyvbe	nyelvkönyvekbe
sublative	nyelvkönyvre	nyelvkönyvekre
allative	nyelvkönyvhöz	nyelvkönyvekhez
elative	nyelvkönyvből	nyelvkönyvekből
delative	nyelvkönyvről	nyelvkönyvekről
ablative	nyelvkönyvtől	nyelvkönyvektől
non-attributive possessive - singular	nyelvkönyvé	nyelvkönyveké
non-attributive possessive - plural	nyelvkönyvéi	nyelvkönyvekéi

Possessive forms of nyelvkönyv
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvkönyvem	nyelvkönyveim
2nd person sing.	nyelvkönyved	nyelvkönyveid
3rd person sing.	nyelvkönyve	nyelvkönyvei
1st person plural	nyelvkönyvünk	nyelvkönyveink
2nd person plural	nyelvkönyvetek	nyelvkönyveitek
3rd person plural	nyelvkönyvük	nyelvkönyveik

Further reading

• nyelvkönyv in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN