nyűtt

Hungarian

Etymology

nyű (“to wear away”) +‎ -tt (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲyːtː]
• Hyphenation: nyűtt
• Rhymes: -yːtː

Verb

nyűtt

1. third-person singular indicative past indefinite of nyű

Participle

nyűtt

1. past participle of nyű

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	nyűtt	nyűttek
accusative	nyűttet	nyűtteket
dative	nyűttnek	nyűtteknek
instrumental	nyűttel	nyűttekkel
causal-final	nyűttért	nyűttekért
translative	nyűtté	nyűttekké
terminative	nyűttig	nyűttekig
essive-formal	nyűttként	nyűttekként
essive-modal	—	—
inessive	nyűttben	nyűttekben
superessive	nyűtten	nyűtteken
adessive	nyűttnél	nyűtteknél
illative	nyűttbe	nyűttekbe
sublative	nyűttre	nyűttekre
allative	nyűtthez	nyűttekhez
elative	nyűttből	nyűttekből
delative	nyűttről	nyűttekről
ablative	nyűttől	nyűttektől
non-attributive possessive - singular	nyűtté	nyűtteké
non-attributive possessive - plural	nyűttéi	nyűttekéi