norvég

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnorveːɡ]
• Hyphenation: nor‧vég
• Rhymes: -eːɡ

Adjective

norvég (not comparable)

1. Norwegian (of, from, or relating to Norway, its people or language)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	norvég	norvégok
accusative	norvégot	norvégokat
dative	norvégnak	norvégoknak
instrumental	norvéggal	norvégokkal
causal-final	norvégért	norvégokért
translative	norvéggá	norvégokká
terminative	norvégig	norvégokig
essive-formal	norvégként	norvégokként
essive-modal	norvégul	—
inessive	norvégban	norvégokban
superessive	norvégon	norvégokon
adessive	norvégnál	norvégoknál
illative	norvégba	norvégokba
sublative	norvégra	norvégokra
allative	norvéghoz	norvégokhoz
elative	norvégból	norvégokból
delative	norvégról	norvégokról
ablative	norvégtól	norvégoktól
non-attributive possessive – singular	norvégé	norvégoké
non-attributive possessive – plural	norvégéi	norvégokéi

or (less commonly)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	norvég	norvégek
accusative	norvéget	norvégeket
dative	norvégnek	norvégeknek
instrumental	norvéggel	norvégekkel
causal-final	norvégért	norvégekért
translative	norvéggé	norvégekké
terminative	norvégig	norvégekig
essive-formal	norvégként	norvégekként
essive-modal	norvégül	—
inessive	norvégben	norvégekben
superessive	norvégen	norvégeken
adessive	norvégnél	norvégeknél
illative	norvégbe	norvégekbe
sublative	norvégre	norvégekre
allative	norvéghez	norvégekhez
elative	norvégből	norvégekből
delative	norvégről	norvégekről
ablative	norvégtől	norvégektől
non-attributive possessive – singular	norvégé	norvégeké
non-attributive possessive – plural	norvégéi	norvégekéi

Noun

norvég (countable and uncountable, plural norvégok)

1. Norwegian (person)
2. Norwegian (language)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	norvég	norvégok
accusative	norvégot	norvégokat
dative	norvégnak	norvégoknak
instrumental	norvéggal	norvégokkal
causal-final	norvégért	norvégokért
translative	norvéggá	norvégokká
terminative	norvégig	norvégokig
essive-formal	norvégként	norvégokként
essive-modal	—	—
inessive	norvégban	norvégokban
superessive	norvégon	norvégokon
adessive	norvégnál	norvégoknál
illative	norvégba	norvégokba
sublative	norvégra	norvégokra
allative	norvéghoz	norvégokhoz
elative	norvégból	norvégokból
delative	norvégról	norvégokról
ablative	norvégtól	norvégoktól
non-attributive possessive – singular	norvégé	norvégoké
non-attributive possessive – plural	norvégéi	norvégokéi

Possessive forms of norvég

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	norvégom	norvégjaim
2nd person sing.	norvégod	norvégjaid
3rd person sing.	norvégja	norvégjai
1st person plural	norvégunk	norvégjaink
2nd person plural	norvégotok	norvégjaitok
3rd person plural	norvégjuk	norvégjaik

or (less commonly)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	norvég	norvégek
accusative	norvéget	norvégeket
dative	norvégnek	norvégeknek
instrumental	norvéggel	norvégekkel
causal-final	norvégért	norvégekért
translative	norvéggé	norvégekké
terminative	norvégig	norvégekig
essive-formal	norvégként	norvégekként
essive-modal	—	—
inessive	norvégben	norvégekben
superessive	norvégen	norvégeken
adessive	norvégnél	norvégeknél
illative	norvégbe	norvégekbe
sublative	norvégre	norvégekre
allative	norvéghez	norvégekhez
elative	norvégből	norvégekből
delative	norvégről	norvégekről
ablative	norvégtől	norvégektől
non-attributive possessive – singular	norvégé	norvégeké
non-attributive possessive – plural	norvégéi	norvégekéi

Possessive forms of norvég

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	norvégem	norvégjeim
2nd person sing.	norvéged	norvégjeid
3rd person sing.	norvégje	norvégjei
1st person plural	norvégünk	norvégjeink
2nd person plural	norvégetek	norvégjeitek
3rd person plural	norvégjük	norvégjeik

Related terms

• Norvégia

Further reading

• norvég in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN