nagyságrend

Hungarian

Etymology

nagyság (“magnitude”) +‎ rend (“order”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒcʃaːɡrɛnd]
• Hyphenation: nagy‧ság‧rend
• Rhymes: -ɛnd

Noun

nagyságrend (plural nagyságrendek)

1. (mathematics) order of magnitude

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	nagyságrend	nagyságrendek
accusative	nagyságrendet	nagyságrendeket
dative	nagyságrendnek	nagyságrendeknek
instrumental	nagyságrenddel	nagyságrendekkel
causal-final	nagyságrendért	nagyságrendekért
translative	nagyságrenddé	nagyságrendekké
terminative	nagyságrendig	nagyságrendekig
essive-formal	nagyságrendként	nagyságrendekként
essive-modal	—	—
inessive	nagyságrendben	nagyságrendekben
superessive	nagyságrenden	nagyságrendeken
adessive	nagyságrendnél	nagyságrendeknél
illative	nagyságrendbe	nagyságrendekbe
sublative	nagyságrendre	nagyságrendekre
allative	nagyságrendhez	nagyságrendekhez
elative	nagyságrendből	nagyságrendekből
delative	nagyságrendről	nagyságrendekről
ablative	nagyságrendtől	nagyságrendektől
non-attributive possessive - singular	nagyságrendé	nagyságrendeké
non-attributive possessive - plural	nagyságrendéi	nagyságrendekéi

Possessive forms of nagyságrend
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nagyságrendem	nagyságrendjeim
2nd person sing.	nagyságrended	nagyságrendjeid
3rd person sing.	nagyságrendje	nagyságrendjei
1st person plural	nagyságrendünk	nagyságrendjeink
2nd person plural	nagyságrendetek	nagyságrendjeitek
3rd person plural	nagyságrendjük	nagyságrendjeik

Derived terms

• nagyságrendű

 

Further reading

• nagyságrend in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN