nárcisz

Hungarian

Etymology

From the German Narzisse, from the Latin narcissus, from the Ancient Greek νάρκισσος (nárkissos, “daffodil”).

nárcisz

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnaːrt͡sis]
• Hyphenation: nár‧cisz
• Rhymes: -is

Noun

nárcisz (plural nárciszok)

1. daffodil

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nárcisz	nárciszok
accusative	nárciszt	nárciszokat
dative	nárcisznak	nárciszoknak
instrumental	nárcisszal	nárciszokkal
causal-final	nárciszért	nárciszokért
translative	nárcisszá	nárciszokká
terminative	nárciszig	nárciszokig
essive-formal	nárciszként	nárciszokként
essive-modal	—	—
inessive	nárciszban	nárciszokban
superessive	nárciszon	nárciszokon
adessive	nárcisznál	nárciszoknál
illative	nárciszba	nárciszokba
sublative	nárciszra	nárciszokra
allative	nárciszhoz	nárciszokhoz
elative	nárciszból	nárciszokból
delative	nárciszról	nárciszokról
ablative	nárcisztól	nárciszoktól
non-attributive possessive - singular	nárciszé	nárciszoké
non-attributive possessive - plural	nárciszéi	nárciszokéi

Possessive forms of nárcisz
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nárciszom	nárciszaim
2nd person sing.	nárciszod	nárciszaid
3rd person sing.	nárcisza	nárciszai
1st person plural	nárciszunk	nárciszaink
2nd person plural	nárciszotok	nárciszaitok
3rd person plural	nárciszuk	nárciszaik

Further reading

• nárcisz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN