mesterlövész

Hungarian

Etymology

mester (“master”) +‎ lövész (“shooter”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛʃtɛrløveːs]
• Hyphenation: mes‧ter‧lö‧vész

Noun

mesterlövész (plural mesterlövészek)

1. (military) sniper, marksman, markswoman, sharpshooter, bersagliere (a person highly skilled at hitting targets, as with a firearm)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	mesterlövész	mesterlövészek
accusative	mesterlövészt	mesterlövészeket
dative	mesterlövésznek	mesterlövészeknek
instrumental	mesterlövésszel	mesterlövészekkel
causal-final	mesterlövészért	mesterlövészekért
translative	mesterlövésszé	mesterlövészekké
terminative	mesterlövészig	mesterlövészekig
essive-formal	mesterlövészként	mesterlövészekként
essive-modal	—	—
inessive	mesterlövészben	mesterlövészekben
superessive	mesterlövészen	mesterlövészeken
adessive	mesterlövésznél	mesterlövészeknél
illative	mesterlövészbe	mesterlövészekbe
sublative	mesterlövészre	mesterlövészekre
allative	mesterlövészhez	mesterlövészekhez
elative	mesterlövészből	mesterlövészekből
delative	mesterlövészről	mesterlövészekről
ablative	mesterlövésztől	mesterlövészektől
non-attributive possessive - singular	mesterlövészé	mesterlövészeké
non-attributive possessive - plural	mesterlövészéi	mesterlövészekéi

Possessive forms of mesterlövész
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mesterlövészem	mesterlövészeim
2nd person sing.	mesterlövészed	mesterlövészeid
3rd person sing.	mesterlövésze	mesterlövészei
1st person plural	mesterlövészünk	mesterlövészeink
2nd person plural	mesterlövészetek	mesterlövészeitek
3rd person plural	mesterlövészük	mesterlövészeik

Derived terms

• mesterlövészi
• mesterlövészség

 

Further reading

• mesterlövész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN