merül

Hungarian

Etymology

mer (“to draw, scoop out (liquid)”) +‎ -ül (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛryl]
• Hyphenation: me‧rül
• Rhymes: -yl

Verb

merül

1. (intransitive) to submerge, dip, dive (into something: -ba/-be)

   Active-voice counterpart: merít

Conjugation

Conjugation of merül

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	merülök	merülsz	merül	merülünk	merültök	merülnek
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	merültem	merültél	merült	merültünk	merültetek	merültek
			def.	―
			2nd obj
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. merülni fog.
archaic preterite		indef.	merülék	merülél	merüle	merülénk	merülétek	merülének
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. merül vala, merült vala/volt.
archaic future	indef.	merülendek	merülendesz	merülend	merülendünk	merülendetek	merülendenek
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	merülnék	merülnél	merülne	merülnénk	merülnétek	merülnének
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. merült volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	merüljek	merülj or merüljél	merüljön	merüljünk	merüljetek	merüljenek
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. merült légyen
infinitive	merülni		merülnöm	merülnöd	merülnie	merülnünk	merülnötök	merülniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	merülés		merülő	merült	―	merülve (merülvén)

Potential conjugation of merül

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	merülhetek	merülhetsz	merülhet	merülhetünk	merülhettek	merülhetnek
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	merülhettem	merülhettél	merülhetett	merülhettünk	merülhettetek	merülhettek
			def.	―
			2nd obj
archaic preterite		indef.	merülheték	merülhetél	merülhete	merülheténk	merülhetétek	merülhetének
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. merülhet vala, merülhetett vala/volt.
archaic future	indef.	merülhetendek or merülandhatok	merülhetendesz or merülandhatsz	merülhetend or merülandhat	merülhetendünk or merülandhatunk	merülhetendetek or merülandhattok	merülhetendenek or merülandhatnak
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	merülhetnék	merülhetnél	merülhetne	merülhetnénk	merülhetnétek	merülhetnének
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. merülhetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	merülhessek	merülhess or merülhessél	merülhessen	merülhessünk	merülhessetek	merülhessenek
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. merülhetett légyen
infinitive	(merülhetni)		(merülhetnem)	(merülhetned)	(merülhetnie)	(merülhetnünk)	(merülhetnetek)	(merülhetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	―			―		(merülhetve / merülhetvén)

Derived terms

• merülés
• merülget

(With verbal prefixes):

• alámerül
• bemerül
• belemerül
• elmerül
• felmerül
• kimerül
• lemerül
• megmerül
• telemerül
• túlmerül

Further reading

• merül in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.