Jump to content

merítés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

merít (to submerge, to draw from/on) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛriːteːʃ], [ˈmɛriteːʃ]
  • Hyphenation: me‧rí‧tés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

[edit]

merítés (countable and uncountable, plural merítések)

  1. verbal noun of merít: immersion, dipping, scooping, ladling (the act or process of immersing)
  2. (figuratively) breadth, range, scope, pool (of a selection)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative merítés merítések
accusative merítést merítéseket
dative merítésnek merítéseknek
instrumental merítéssel merítésekkel
causal-final merítésért merítésekért
translative merítéssé merítésekké
terminative merítésig merítésekig
essive-formal merítésként merítésekként
essive-modal
inessive merítésben merítésekben
superessive merítésen merítéseken
adessive merítésnél merítéseknél
illative merítésbe merítésekbe
sublative merítésre merítésekre
allative merítéshez merítésekhez
elative merítésből merítésekből
delative merítésről merítésekről
ablative merítéstől merítésektől
non-attributive
possessive - singular
merítésé merítéseké
non-attributive
possessive - plural
merítéséi merítésekéi
Possessive forms of merítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. merítésem merítéseim
2nd person sing. merítésed merítéseid
3rd person sing. merítése merítései
1st person plural merítésünk merítéseink
2nd person plural merítésetek merítéseitek
3rd person plural merítésük merítéseik