mellékjel

Hungarian

Etymology

mellék (“supplementary”) +‎ jel (“mark”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛlːeːkjɛl]
• Hyphenation: mel‧lék‧jel

Noun

mellékjel (plural mellékjelek)

1. (typography) diacritical mark (symbol used with a letter to indicate a different pronunciation, stress, tone, or meaning)

   Synonyms: ékezet, diakritikus jel

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	mellékjel	mellékjelek
accusative	mellékjelet	mellékjeleket
dative	mellékjelnek	mellékjeleknek
instrumental	mellékjellel	mellékjelekkel
causal-final	mellékjelért	mellékjelekért
translative	mellékjellé	mellékjelekké
terminative	mellékjelig	mellékjelekig
essive-formal	mellékjelként	mellékjelekként
essive-modal	—	—
inessive	mellékjelben	mellékjelekben
superessive	mellékjelen	mellékjeleken
adessive	mellékjelnél	mellékjeleknél
illative	mellékjelbe	mellékjelekbe
sublative	mellékjelre	mellékjelekre
allative	mellékjelhez	mellékjelekhez
elative	mellékjelből	mellékjelekből
delative	mellékjelről	mellékjelekről
ablative	mellékjeltől	mellékjelektől
non-attributive possessive - singular	mellékjelé	mellékjeleké
non-attributive possessive - plural	mellékjeléi	mellékjelekéi

Possessive forms of mellékjel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mellékjelem	mellékjeleim
2nd person sing.	mellékjeled	mellékjeleid
3rd person sing.	mellékjele	mellékjelei
1st person plural	mellékjelünk	mellékjeleink
2nd person plural	mellékjeletek	mellékjeleitek
3rd person plural	mellékjelük	mellékjeleik