megtiszteltetés

Hungarian

megtisztel (“to honor or grace someone with something”) +‎ -tet(ik) (passive-forming suffix) + -és (noun-forming suffix)

megtiszteltetés (plural megtiszteltetések)

honor, privilege
Minek köszönhetem a megtiszteltetést? ― To what do I owe the honor?

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	megtiszteltetés	megtiszteltetések
accusative	megtiszteltetést	megtiszteltetéseket
dative	megtiszteltetésnek	megtiszteltetéseknek
instrumental	megtiszteltetéssel	megtiszteltetésekkel
causal-final	megtiszteltetésért	megtiszteltetésekért
translative	megtiszteltetéssé	megtiszteltetésekké
terminative	megtiszteltetésig	megtiszteltetésekig
essive-formal	megtiszteltetésként	megtiszteltetésekként
essive-modal	—	—
inessive	megtiszteltetésben	megtiszteltetésekben
superessive	megtiszteltetésen	megtiszteltetéseken
adessive	megtiszteltetésnél	megtiszteltetéseknél
illative	megtiszteltetésbe	megtiszteltetésekbe
sublative	megtiszteltetésre	megtiszteltetésekre
allative	megtiszteltetéshez	megtiszteltetésekhez
elative	megtiszteltetésből	megtiszteltetésekből
delative	megtiszteltetésről	megtiszteltetésekről
ablative	megtiszteltetéstől	megtiszteltetésektől
non-attributive possessive – singular	megtiszteltetésé	megtiszteltetéseké
non-attributive possessive – plural	megtiszteltetéséi	megtiszteltetésekéi