megszűnés

Hungarian

Etymology

megszűnik +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛksyːneːʃ], [ˈmɛksyneːʃ]
• Hyphenation: meg‧szű‧nés

Noun

megszűnés

1. stopping, cessation, termination

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	megszűnés	megszűnések
accusative	megszűnést	megszűnéseket
dative	megszűnésnek	megszűnéseknek
instrumental	megszűnéssel	megszűnésekkel
causal-final	megszűnésért	megszűnésekért
translative	megszűnéssé	megszűnésekké
terminative	megszűnésig	megszűnésekig
essive-formal	megszűnésként	megszűnésekként
essive-modal	—	—
inessive	megszűnésben	megszűnésekben
superessive	megszűnésen	megszűnéseken
adessive	megszűnésnél	megszűnéseknél
illative	megszűnésbe	megszűnésekbe
sublative	megszűnésre	megszűnésekre
allative	megszűnéshez	megszűnésekhez
elative	megszűnésből	megszűnésekből
delative	megszűnésről	megszűnésekről
ablative	megszűnéstől	megszűnésektől
non-attributive possessive - singular	megszűnésé	megszűnéseké
non-attributive possessive - plural	megszűnéséi	megszűnésekéi

Possessive forms of megszűnés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megszűnésem	megszűnéseim
2nd person sing.	megszűnésed	megszűnéseid
3rd person sing.	megszűnése	megszűnései
1st person plural	megszűnésünk	megszűnéseink
2nd person plural	megszűnésetek	megszűnéseitek
3rd person plural	megszűnésük	megszűnéseik

Further reading

• megszűnés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN