megmagyarázhatatlan

Hungarian

Etymology

From megmagyaráz (“to explain”) +‎ -hatatlan (“un- ... -able”, adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡmɒɟɒraːshɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: meg‧ma‧gya‧ráz‧ha‧tat‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

megmagyarázhatatlan (comparative megmagyarázhatatlanabb, superlative legmegmagyarázhatatlanabb)

1. inexplicable, unexplainable (impossible to explain)

   Antonym: megmagyarázható

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	megmagyarázhatatlan	megmagyarázhatatlanok
accusative	megmagyarázhatatlant	megmagyarázhatatlanokat
dative	megmagyarázhatatlannak	megmagyarázhatatlanoknak
instrumental	megmagyarázhatatlannal	megmagyarázhatatlanokkal
causal-final	megmagyarázhatatlanért	megmagyarázhatatlanokért
translative	megmagyarázhatatlanná	megmagyarázhatatlanokká
terminative	megmagyarázhatatlanig	megmagyarázhatatlanokig
essive-formal	megmagyarázhatatlanként	megmagyarázhatatlanokként
essive-modal	megmagyarázhatatlanul	—
inessive	megmagyarázhatatlanban	megmagyarázhatatlanokban
superessive	megmagyarázhatatlanon	megmagyarázhatatlanokon
adessive	megmagyarázhatatlannál	megmagyarázhatatlanoknál
illative	megmagyarázhatatlanba	megmagyarázhatatlanokba
sublative	megmagyarázhatatlanra	megmagyarázhatatlanokra
allative	megmagyarázhatatlanhoz	megmagyarázhatatlanokhoz
elative	megmagyarázhatatlanból	megmagyarázhatatlanokból
delative	megmagyarázhatatlanról	megmagyarázhatatlanokról
ablative	megmagyarázhatatlantól	megmagyarázhatatlanoktól
non-attributive possessive – singular	megmagyarázhatatlané	megmagyarázhatatlanoké
non-attributive possessive – plural	megmagyarázhatatlanéi	megmagyarázhatatlanokéi

Derived terms

• megmagyarázhatatlanság
• megmagyarázhatatlanul

Further reading

• megmagyarázhatatlan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.