megelégedettség

Hungarian

Etymology

megelégedett (“contented”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡɛleːɡɛdɛt͡ʃːeːɡ]
• Hyphenation: meg‧elé‧ge‧dett‧ség
• Rhymes: -eːɡ

Noun

megelégedettség

1. contentment

Declension

The plural is rare.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	megelégedettség	megelégedettségek
accusative	megelégedettséget	megelégedettségeket
dative	megelégedettségnek	megelégedettségeknek
instrumental	megelégedettséggel	megelégedettségekkel
causal-final	megelégedettségért	megelégedettségekért
translative	megelégedettséggé	megelégedettségekké
terminative	megelégedettségig	megelégedettségekig
essive-formal	megelégedettségként	megelégedettségekként
essive-modal	—	—
inessive	megelégedettségben	megelégedettségekben
superessive	megelégedettségen	megelégedettségeken
adessive	megelégedettségnél	megelégedettségeknél
illative	megelégedettségbe	megelégedettségekbe
sublative	megelégedettségre	megelégedettségekre
allative	megelégedettséghez	megelégedettségekhez
elative	megelégedettségből	megelégedettségekből
delative	megelégedettségről	megelégedettségekről
ablative	megelégedettségtől	megelégedettségektől
non-attributive possessive - singular	megelégedettségé	megelégedettségeké
non-attributive possessive - plural	megelégedettségéi	megelégedettségekéi

Possessive forms of megelégedettség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megelégedettségem	megelégedettségeim
2nd person sing.	megelégedettséged	megelégedettségeid
3rd person sing.	megelégedettsége	megelégedettségei
1st person plural	megelégedettségünk	megelégedettségeink
2nd person plural	megelégedettségetek	megelégedettségeitek
3rd person plural	megelégedettségük	megelégedettségeik

Further reading

• megelégedettség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN