megbeszélés

Hungarian

Etymology

megbeszél +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡbɛseːleːʃ]
• Hyphenation: meg‧be‧szé‧lés

Noun

megbeszélés (plural megbeszélések)

1. talk, discussion, meeting (gathering for a purpose)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	megbeszélés	megbeszélések
accusative	megbeszélést	megbeszéléseket
dative	megbeszélésnek	megbeszéléseknek
instrumental	megbeszéléssel	megbeszélésekkel
causal-final	megbeszélésért	megbeszélésekért
translative	megbeszéléssé	megbeszélésekké
terminative	megbeszélésig	megbeszélésekig
essive-formal	megbeszélésként	megbeszélésekként
essive-modal	—	—
inessive	megbeszélésben	megbeszélésekben
superessive	megbeszélésen	megbeszéléseken
adessive	megbeszélésnél	megbeszéléseknél
illative	megbeszélésbe	megbeszélésekbe
sublative	megbeszélésre	megbeszélésekre
allative	megbeszéléshez	megbeszélésekhez
elative	megbeszélésből	megbeszélésekből
delative	megbeszélésről	megbeszélésekről
ablative	megbeszéléstől	megbeszélésektől
non-attributive possessive – singular	megbeszélésé	megbeszéléseké
non-attributive possessive – plural	megbeszéléséi	megbeszélésekéi

Possessive forms of megbeszélés

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megbeszélésem	megbeszéléseim
2nd person sing.	megbeszélésed	megbeszéléseid
3rd person sing.	megbeszélése	megbeszélései
1st person plural	megbeszélésünk	megbeszéléseink
2nd person plural	megbeszélésetek	megbeszéléseitek
3rd person plural	megbeszélésük	megbeszéléseik

Further reading

• megbeszélés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.