megállíthatatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megállít +‎ -hatatlan

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛɡaːlːiːthɒtɒtlɒn]
  • Hyphenation: meg‧ál‧lít‧ha‧tat‧lan

Adjective

[edit]

megállíthatatlan (comparative megállíthatatlanabb, superlative legmegállíthatatlanabb)

  1. unstoppable
    Synonym: feltartóztathatatlan

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative megállíthatatlan megállíthatatlanok
accusative megállíthatatlant megállíthatatlanokat
dative megállíthatatlannak megállíthatatlanoknak
instrumental megállíthatatlannal megállíthatatlanokkal
causal-final megállíthatatlanért megállíthatatlanokért
translative megállíthatatlanná megállíthatatlanokká
terminative megállíthatatlanig megállíthatatlanokig
essive-formal megállíthatatlanként megállíthatatlanokként
essive-modal megállíthatatlanul
inessive megállíthatatlanban megállíthatatlanokban
superessive megállíthatatlanon megállíthatatlanokon
adessive megállíthatatlannál megállíthatatlanoknál
illative megállíthatatlanba megállíthatatlanokba
sublative megállíthatatlanra megállíthatatlanokra
allative megállíthatatlanhoz megállíthatatlanokhoz
elative megállíthatatlanból megállíthatatlanokból
delative megállíthatatlanról megállíthatatlanokról
ablative megállíthatatlantól megállíthatatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
megállíthatatlané megállíthatatlanoké
non-attributive
possessive - plural
megállíthatatlanéi megállíthatatlanokéi

Antonyms

[edit]

Derived terms

[edit]