medencecsont

Hungarian

Etymology

medence (“pelvis”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛdɛnt͡sɛt͡ʃont]
• Hyphenation: me‧den‧ce‧csont

Noun

medencecsont (plural medencecsontok)

1. (anatomy) hip bone (one of two roughly symmetrical skeleton parts, each composed of the fused iliac, ischial and pubic bones, that together form the sides of the pelvis)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	medencecsont	medencecsontok
accusative	medencecsontot	medencecsontokat
dative	medencecsontnak	medencecsontoknak
instrumental	medencecsonttal	medencecsontokkal
causal-final	medencecsontért	medencecsontokért
translative	medencecsonttá	medencecsontokká
terminative	medencecsontig	medencecsontokig
essive-formal	medencecsontként	medencecsontokként
essive-modal	—	—
inessive	medencecsontban	medencecsontokban
superessive	medencecsonton	medencecsontokon
adessive	medencecsontnál	medencecsontoknál
illative	medencecsontba	medencecsontokba
sublative	medencecsontra	medencecsontokra
allative	medencecsonthoz	medencecsontokhoz
elative	medencecsontból	medencecsontokból
delative	medencecsontról	medencecsontokról
ablative	medencecsonttól	medencecsontoktól
non-attributive possessive – singular	medencecsonté	medencecsontoké
non-attributive possessive – plural	medencecsontéi	medencecsontokéi

Possessive forms of medencecsont

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	medencecsontom	medencecsontjaim
2nd person sing.	medencecsontod	medencecsontjaid
3rd person sing.	medencecsontja	medencecsontjai
1st person plural	medencecsontunk	medencecsontjaink
2nd person plural	medencecsontotok	medencecsontjaitok
3rd person plural	medencecsontjuk	medencecsontjaik

Further reading

• medencecsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN