magyartanár

Hungarian

Etymology

magyar +‎ tanár

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒɟɒrtɒnaːr]
• Hyphenation: ma‧gyar‧ta‧nár

Noun

magyartanár (plural magyartanárok)

1. teacher of Hungarian language and literature (for Hungarian students)
2. teacher of Hungarian as a foreign language as well as Hungarian culture (for non-Hungarian students)

Usage notes

Note how writing as one word vs. two words will change the meaning:

• magyartanár – a teacher of Hungarian language and literature; this spelling does not indicate the descent or nationality of the teacher, only the subject taught;
• magyar tanár – a teacher of Hungarian descent or nationality; this spelling does not indicate the subject taught.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	magyartanár	magyartanárok
accusative	magyartanárt	magyartanárokat
dative	magyartanárnak	magyartanároknak
instrumental	magyartanárral	magyartanárokkal
causal-final	magyartanárért	magyartanárokért
translative	magyartanárrá	magyartanárokká
terminative	magyartanárig	magyartanárokig
essive-formal	magyartanárként	magyartanárokként
essive-modal	—	—
inessive	magyartanárban	magyartanárokban
superessive	magyartanáron	magyartanárokon
adessive	magyartanárnál	magyartanároknál
illative	magyartanárba	magyartanárokba
sublative	magyartanárra	magyartanárokra
allative	magyartanárhoz	magyartanárokhoz
elative	magyartanárból	magyartanárokból
delative	magyartanárról	magyartanárokról
ablative	magyartanártól	magyartanároktól
non-attributive possessive – singular	magyartanáré	magyartanároké
non-attributive possessive – plural	magyartanáréi	magyartanárokéi

Possessive forms of magyartanár

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	magyartanárom	magyartanáraim
2nd person sing.	magyartanárod	magyartanáraid
3rd person sing.	magyartanára	magyartanárai
1st person plural	magyartanárunk	magyartanáraink
2nd person plural	magyartanárotok	magyartanáraitok
3rd person plural	magyartanáruk	magyartanáraik